hétfő, február 28, 2005
Már annyira vártam, hogy végre velem lehess. Egy rövid csókkal búcsúztunk el az este, majd a takaró alatt szorosan magamhoz öleltelek és a lábamat a tied köré tekertem. Minden apró lélegzetvételedet figyelve szenderültem álomba, mikor már tudtam: csakis az enyém vagy és nem választhatnak el minket. Éjjel arra keltem, hogy lerúgtad magadról a takarót. Szépen betakartam a puha kis lábacskáidat, majd visszabújtam melléd. Hajnalban én keltem előbb, és a szusszanásaidat figyelve vártam, hogy felkelj. Amikor a gyönyörű gombszemeidet felnyitottad engem láttál elsőként. S én egy csókkal üdvözöltelek ezen a reggelen. Jó reggelt súgtam a füledbe.
Nos, így alszunk mi.
Nos, így alszunk mi.
